Uram tekints le ránk
Kiknek a föld is hideg, mint az ólom
kiknek keze, remeg a takarókon
akár az űzött állatok, nyers szíve
tekints ránk, kikre nem tekint senki se
Kiknek izmait megköti a pokol
kiknek védőszentje, csak az alkohol
úgy járunk fel-le, mint rács között a rab
ne legyél a szélnél is haragosabb
Uram tekints le ránk, -nem muszáj ütnöd
sokasodnak rajtunk a sötét üszkök
szivárványunk ha volt, -elmarta a lúg
a fejünk keményebb, arcunk szigorúbb
Nézz le ránk, mintha lenne hozzánk közöd
mintha szív dobogna bordáid között
tekints le ránk, kiknek drága minden perc
és meglepetés, ha bármit adni mersz
Fogadj el minket, amíg elfogadhatsz
nem is olyan fontos az, amit adhatsz
ha apánk nem lehetsz, legyél gyermekünk
lehetsz a vég is, csak békélj meg velünk
Téged, közülünk valóként csodálunk
sejtjeinkben, nem csörgedez családunk
mutasd meg hogy szívedben az ég tüzel
mert mit ér, ha hiszünk, és nem létezel?...
Nézz le ránk, mint akiben van imádat
csak egy napra tedd félre glóriádat
hagy érezzük, ahogy a bilincs pattan
s bocsásd meg, mi megbocsáthatatlan
Nézz le ránk, és tudd meg, hogy élünk itt lenn
hogy szűkülünk iszonyú sebeinkben
nézz le ránk, -ez az utolsó pillanat
meglátnunk felhőbe vágott arcodat
Uram tekints le ránk, -csak benned bízom
amíg még megtart minket a rongy izom
amíg rejtőzhetünk a hallgatásba
botladozhatunk a kopott varázsba
Emberséged ne legyen rossz filiszter
hájasodó szíved, ne csendesítsd el
ezt kéri pár roskadt, pogány figura
és zokogja: Hozsánna Egek Ura!...
|
2008.5-ös szám
