Tévedtem
Tévedtem volna, mikor arcod felém fordult,
S ajkadon megnyíltak a szerelmes szavak,
A tűz a vízzel keveredett, égett,
Egy perc volt csupán, egy tűnő pillanat,
S a hűs haboktól csendesedett vágyat,
Csillagokkal vonta be az éj,
S azt súgtad a sűrű
Éjszakának, ettől fogva semmitől se félj,
Melletted leszek, s megóvlak mindig,
Ha bánat, baj és gond űzi szíved,
Az én kezem te mindig megtalálod,
Szeretlek,
S én mindég ott leszek veled…
2000. április 16.
|